Egy újabb tégla a falba

Falakat emelsz… egy újabb téglát raksz a falba, a többi mellé. Nem teszed meg azt a lépést, amit tudod, hogy meg kellene tenned. Lépjen a másik. Lebegnek körülötted a lezáratlan beszélgetések, a ki nem mondott szavak. Le akartad zárni jó érzéssel, tudod, hogy az lett volna, mégsem tetted meg. Aztán jön a csönd, az „elnézés más irányba”, – fel nem vállalt szembenézés – a fura hallgatás a másik jelenlétében, később a neheztelés a másikra, valakiknek el is mondod, „milyen szemét az a másik”.

Te nem tetted meg. Ő sem tette meg a lépést, mert ő is így gondolkodott. Vagy éppen folyamatosan teszi, de ez téged irritál. „Hogy merészeli? Nem veszi észre magát?” Ki nem mondott szó, gondolat, és megromlik a levegő.  Pedig csak: volt egyszer valami zavar. Volt egyszer valami félreértés. Aztán csak „van”. Sokáig van. Még tovább van. Gyűlnek a téglák, és azon kapod magad, hogy otthon ücsörögsz, és kavarognak a fejedben ezek a lezáratlan beszélgetések. De nem lépsz. Nem veszed ki azt a téglát, nem omlasztod a faladat. Csúnya öregkor lett belőle. Ott ülsz, és azon morfondírozol „milyen szemét emberek vesznek körbe”.  Nem jó ez így, tudod, de nem teszed meg. Nem indulsz el felé. Pedig szeretnéd. Tudod, hogy ezt kellene tenned. De vársz. Várod, hogy ő tegye. Ő is otthon ücsörög veszély-csöndes magányában, ha úgy gondolkodik, mint Te. Esetleg az is lehet, hogy már nem jön feléd, mert megunta, hogy Te nem engedsz. Ott tartod azt a téglát. Feladta a közeledést, pedig lehet, hogy végre megoldódna, de már késő…

Így mennek szét szép, ígéretes kapcsolatok, barátságok, házasságok, közösségek… Így nem jönnek létre egyezségek nézőpontok között, és nem teremtődnek új kapcsolatok. Mert már arról az emberről is mondott valaki valamit… Elhitted neki azt, amit csak azért mondott, mert neki is vannak „téglái”. Szóval kemény falakat építünk. Masszívat, jól összerakottat, szép ideológiák alapjait.

Tedd meg azt a lépést. Főleg, ha tudod, mi volt az oka annak a „téglának”. Ha nem tudod pontosan, akkor is érdemes. Mert a másik tudni fogja. És a tégla köddé válik majd, feloldódik mintha soha nem is lett volna. Tedd meg. Ha akarod.

FacebookTwitterGoogle+LinkedInEmail
FacebookTwitterGoogle+LinkedInEmail