Társadalomkritika a színházban, művészetekben

tumblr_n02jkfrhmu1si1aalo1_1280
A társadalomkritika mint ábrázolás – a művészetekben – alacsonyabb rendű, mint a jellem fejlődésének vagy hanyatlásának ábrázolása. Mielőtt ráznád a fejed, kérlek kövesd a gondolatmenetet, miért is gondolom én ezt?
 
Tudom, hogy másképp értik, tudom, hogy ezt a szót: “társadalomkritika” milyen értelemben használja a köznyelv. Én ezt a fogalmat talán az őt megillető helyre helyezném…: Tisztán a szó mit jelent? A wiki így határozza meg a “társadalom” szó eredetét: A társadalom kifejezés a „társ” szóból született a latin societas („társadalom”) mintájára, amely a „társ” jelentésű socius szó származéka (ez a magyarban is használatos a „szocio-” előtagban). Így a társadalom jelentése viszonylag közel áll a „társ”, „társas”, „társaság” szavakéhoz. – Ez több szuverén egyén társulását jelenti. A kritika szó, az ’ítélni’ jelentésű ókori görög szóból ered. Ha ezt szigorúan nyelvtani szempontból nézzük, akkor ez lehet jó, vagy rossz. Már itt elcsúszik a “társadalomkritika” szó értelmezése. mert azt csakis negatív előjellel használják. És ennél még bonyolultabb, hogyan is használják ma, hogyan csúsztattak össze fogalmakat, így leértékelve a “társadalom” szó eredeti, tiszta jelentését. Pl. a szociológia szerint: “A társadalom a politikai uralom egy adott rendszerének alávetett, különálló területen élő és a körülöttük lévő csoportoktól eltérő identitással rendelkező emberek csoportja”. És ezt a teljesen kiforgatott értelmezést sikerült átvinni a mai köznyelvi használatba! Mert ez inkább ideológiai szerveződésről szól, mintsem “társas” együttélésről a “túlélés” érdekében. Ezeket végiggondolva, az Én meghatározásom a “társadalom” szóra: “egyéni identitások szerveződése a túlélés érdekében”. Ennek a csoportnak lehetnek választott vezetői is, de azok is csak egyének! A kritika pedig lehet jó, vagy rossz. Tehát a “társadalomkritika” csakis egyének döntéseit, cselekvéseit célozhatja, ítélheti meg: dicsérheti azt, vagy elmarasztalhatja. Most akkor ismét: “A társadalomkritika mint ábrázolás – a művészetekben – alacsonyabb rendű, mint a jellem fejlődésének vagy hanyatlásának ábrázolása”.
 
Ezért kiemelkedő például Shakespeare munkássága. A jellemeket egy adott szituációba helyezte, és ott következetesen, pontos emberismerettel mutatta meg annak az embernek a “működését”. Az “általános, hamis értelmű” társadalomkritika, csakis hőzöngés a világ csúfsága ellen. Mert úgy “általánosan” valami nem úgy van, ahogy annak – a hőzöngő szerint – lennie kellene, és ennek az okai: az emberek. Úgy általánosan. Vagy ez a gonosz világ. Úgy általánosan. Az emberek, és így a társadalom működését csakis a példák felmutatásával, pontos értelmezésével, és pontos emberismerettel lehetséges bemutatni. A jellemek viselkedésével lehet a legjobban felhívni a figyelmet valamire, bemutatni egy társadalom nem optimális működését.
 
Azok tartják az általánosan elfogadott mai értelmezésében a társadalomkritikát fontosnak, akik maguk is hozzájárultak annak hanyatlásához. Ezt nem árt észrevenni, és a jellemek jó példáinak ábrázolásával teremteni a társadalmi változásokat. Ez utóbbi segít jobbá tenni a dolgokat. A rossz jellemek ábrázolása alkalmas lehet megérteni az embert és motivációit, de csak arra érdemes használni, hogy a főhős és a néző, műélvező megértse, mit kell másképp csinálnia ahhoz, hogy ne essen ezen emberek hibáiba, ill. felismerje ezeket az embereket, és tudjon védekezni, tenni ellenük. Az általános társadalomkritika leértékeli az embereket, emberi csoportokat. És ez nem pozitív. Ez társadalom romboló tevékenység.
A társadalmi háttér az adott kor jellemzője, és ott van. Eleve ott van. Ez lehet túlélést támogató illetve túlélés ellenes. De ezt a társadalmat egyének alkotják. És ezek az egyének teremtik a társadalmat. És hogyan fog fejlődni egy adott társadalom? Csakis az egyének fejlődése által…
 
köszönöm a figyelmedet… 🙂 – ez hosszú volt… 🙂
FacebookTwitterGoogle+LinkedInEmail
FacebookTwitterGoogle+LinkedInEmail