A művész felelőssége

Visszatükrözni a valóságot vagy teremteni a valóságot? Ez itt a kérdés…?

A művészetekben terjedő hamis tanítás: „ A művész feladata visszatükrözni a valóságot” Finoman hozzátéve: „magán átszűrve”. – Ez a mai művészetek működésének a „filozófiai” alapja.

Szeretném körbejárni ezt a kérdést, mert nagyon fontosnak tartom. A fenti mondatban van részigazság, és ezért nagyon veszélyes, ha valaki ezt tanulta, ill. ennek megfelelően akár tudattalanul is így műveli. Akkor probléma, ha valaminek nincs tudatában…

Eddig is sok mindent megfejtettem már a művészetről, de tisztán, nagyon egyszerűen csak most tudtam megfogalmazni, letisztázni egy gondolatmenetet, egy nagyon fontos problémakörrel kapcsolatban. Remélem nem csak nekem fontos ez, – illetve másnak már ne kelljen fontosnak lennie, mint probléma 🙂 – mert az utánunk jövő generáció – remélem – sok művészt fog adni ennek a világnak, és jó alapadatokon induljanak el lehetőleg. És így a kölkeink felelősen tudnak talán olyan dolgot is művelni, mint a művészet, így teremtve egy jobb civilizációt. 🙂 – Miért írom, hogy “felelősen művelni”? Mert ez a problémakör. Felelősek a művészek a világunk morális hanyatlásáért. Miért? Mert teremtenek. Sok marhaságot, és sok felelőtlen, enthéta baromságot. Látjátok. Látjuk. Aztán azt megmagyarázzák, és még nagyobb baromságot teremtenek.

És vannak kivételek, természetesen.

Itt egy a lényeg: NINCSENEK TISZTÁBAN AZZAL, HOGY TEREMTENEK. Nem hisznek abban, hogy a gondolatnak – a gondolatuknak – teremtő ereje van.

És vannak kivételek, természetesen.

A mai – materialista – filozófiák eltörölték ezt az alapadatot. A művészek abban hisznek, hogy az emberek majd rájönnek az „igazságra”, csak figyelmeztetni kell őket. És ezt, hogyan teszik? VISSZATÜKRÖZIK A POFÁJUKBA A VALÓSÁGOT. Még egy kicsit torzítanak is rajta negatív irányba – mert ők ezt látják a világból – és ezt az „igazságot” tükrözik vissza. Mert nincsenek jól ők maguk se. És az emberek nem jönnek rá, mi a hiba, miről is beszél az a „művész”, mert általánosan rossz adatokkal dolgoznak ők is, sőt még a problémáját sem értik igazán a művésznek, aki lehet, hogy tényleg észrevett valami nem optimális emberi, társadalmi működést. Vagy, ha meg is értik, akkor csak rosszabbul lesznek tőle. Mert nincs megoldásuk, és a művész nem ad a kezükbe megoldó-képletet. Rossz utat választva kommunikál, így nem éri el a célját. Csak rosszabbul lesznek ezektől a „pofájukba vágjuk az igazságot” művektől. Mi történik ez után? A világunk még rosszabb hellyé válik. És csodálkoznak a művészek. És hibáztatnak. Pedig ők terjesztették szét az ostobaságot, mint az emberiség PR osztálya… és hisznek nekik. És így teremtik egyre szélesebb körben, az „átlag”emberek körében a rosszat. Hát így működik ez.

És a művészek miért nincsenek jól? Mert elvették az alapvető adatukat: HOGY ŐK TEREMTŐ ERŐVEL BÍRNAK. A KOMMUNIKÁCIÓJUK TEREMT. Nem hisznek benne. Nem hisznek saját magukban. Alapvetően hisznek az emberekben, hisznek a jóban, hogy létezik “valahol”. Tényleg. Azaz jó szándékkal csinálják valószínűleg a legmocskosabb, legnegatívabb ökörséget is. Aztán szajkózzák: „Mi megmondtuk, hogy ez lesz, de az emberek nem tanulnak semmit!!!” – Nem tudják, nem értik, nem néznek rá: Ők okozták ezt, ők felelősek érte.

És vannak médiák, politikai-társadalmi elnyomó szervezetek, emberek, akik kihasználják ezt: tudják, hogy a film, és egyéb művészetek óriási „teremtéssel”, neveléssel bíró erők. Mert kommunikáció. Mert magas szintű kommunikáció. Csak ők arra használják, hogy az emberek rosszabbul legyenek. Főleg, ha tehetséges művészeket mozgatnak. Amely művész ezt a struktúrát kiszolgálja, az vagy, nem tudja mit szolgál, mert naiv, vagy ha tudja, akkor már-már “elnyomói” magasságokban műveli a művészetét, de minimum súlyos elnyomott…

Példa: A 20. század drámairodalma-szinházelmélete-gyakorlata. Majdnem általánosan. Kiégett generáció két világháborúval és a pszichiátriával a fejükben. „Pszichoanalízis színház”. És teljes, alapokban rossz nézőpontból vizsgálva a társadalom egésze, és az egyéni emberi működés. Ezt „pszichologizálják”. Lehet, hogy ez túl keményen hangzik, de sajnos igaz. A „felmagasztalt magasművészet” nem igazán tett jót az emberiségnek. A komoly, “művészszínház” elcsúszott egy emberre-társadalomra veszélyes útra: oktatni akar, de felsült vele, vagy rossz irányba nevel, a nem “fajsúlyos” színház pedig veszi át ezeket az életellenes tanításokat hol jobban, hol rosszabbul. A gagyi színház pedig él és virul. Ott nincs tét, nincs mondanivaló, csak egy kis szórakozás. És sajnos azt kell mondanom, hogy akkor inkább a gagyi. Mert szórakoztatva néha érint olyan témát, ami ezerszer hatékonyabb oktatás, mint a pofába vágott „Ilyen az élet, úgyis mindegy, megdöglünk mind” jellegű „magasművészeti példabeszédek.”

A filmeknél, filmsorozatoknál hasonló a helyzet. A legjobban arra a vérprofi, negatív kicsengésű, hangulatú, hamis-adat terjesztő művészi termékre haragszom, amely a minősége miatt óriási hatást vált ki emberekből. Mert hatékonyan rombol. Tetszik, rajongok érte a profizmusa miatt, de amikor kibuknak a mondanivalók a felszín alól, akkor megint csalódok: “Ezek direkt rombolják a morált??” Hát igen… van ilyen is…

Én a „szórakoztató katarzist” választom. Lehet bemutatni negatív dolgokat is, de felelősséggel. És igazán, pontosan ismerni kell az emberi működést. Ilyen színházat, filmeket fogok csinálni, ha lesz hol. 🙂 🙂

VAN FELELŐSSÉG A MŰVÉSZEK VÁLLÁN, NEM IS KEVÉS.

És tudd, hogy milyen művészeti alkotást nézel. Tudj választani, mert neked is felelősséged van azon, hogy mit ajánlasz tovább a barátaidnak, ismerőseidnek. Ilyesmi… 🙂

FacebookTwitterGoogle+LinkedInEmail
FacebookTwitterGoogle+LinkedInEmail